FARSANG ~ TÉLŰZŐ ÜNNEP
FARSANG
A farsang - mely szó a német Farschingból van magyarosítva, - keresztyén időszámítás és naptár szerint minden európai nemzetnél azt az évszakot jelenti, mely Vízkereszt és Böjt között esik.
Már a középkorban is a vidámság, a mulatság időszakának számított. Ilyenkor tartották a legtöbb esküvőt, lakodalmat. A házasságkötés napja a hétfő vagy a szerda volt, hogy a mulatság ne zavarja a vasárnap megszentelését.- a hívők el tudjanak menni vasárnap a szentmisére. A katolikus egyház liturgiájában ez a rövidebb évközi idő, ilyenkor a remény színében, zöldben misézik a pap.
A farsang csúcspontja a farsangot lezáró "háromnapokon" éri el (farsang vasárnapján, farsang hétfőn és húshagyó kedden.). Ilyenkor szinte tobzódássá fajulnak a mulatságok, a felszabadult életörömöt hirdető dramatizált játékok, utcai felvonulások.
A "háromnapok" egyik leglátványosabb része a húshagyó kedd esti bált követő bőgőtemetés volt, hogy éjfél után elcsituljanak a zajos mulatságok, kezdetét vegye a nagybőjt.
A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban.
Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek.
A busójárás eredetére két magyarázat is létezik: a török-űzés és a télűzés.
A török-űzés mondája szerint a törökök által sanyargatott Mohács lakói, a sokácok, a Mohács-szigetre menekültek. Egyik este a nekikeseredett bujdoklók előtt, a tábortűznél, megjelent egy öreg sokác ember. "Ne féljetek, sorsotok hamarosan jobbra fordul", mondta, majd eltűnt. Hamarosan egy délceg, álarcos vitéz lépett a menekültek közé. Utasítására azok álarcokat, maszkokat öltöttek, és az éj valamint a vihar leple alatt áteveztek a folyón, és fafegyverekkel, kereplőkkel nagy zajt csapva hoztak rettenetet a törökökre, így űzték ki őket a városból.
A télűzés ehhez hasonló gondolatmenetre építve a tél elijesztését jelenti.
A farsang nélkülözhetetlen eleme a FARSANGI FÁNK
"Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott...,mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek."
(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)
FARSANGI FÁNK
'Egy deci tejben áztatunk 4 kockacukrot és 3 deka aprított élesztőt. Mély tálba öntünk 4 tojássárgát, kevés sót és állandó keverés közt 2 deci langyos tejet, 7 deci lisztet, azután 4 evőkanálnyi olvasztott vajat és jól eldolgozzuk fakanállal egészen simára. Szükség esetén még annyi langyos tejet öntünk hozzá, hogy keményes rétestészta fogású legyen. Langyos helyre állítva, kendővel letakarva, egy órán át kelni hagyjuk. Pogácsaszúróval kiszaggatom a deszkán és kelni hagyom még egy fél óráig. Zárt tűzhelyen, bő, forró zsírban sütöm, de a zsír ne legyen égetően forró. Míg a fánkok alsó fele sül, lefedem a lábast, de mikor megfordítottam őket a lyukas lapáttal, fedetlen lábasban sütöm a másik felét. Ha sütés közben a zsír túl forróvá lenne, kevés hideg zsírt teszek hozzá. A fánkot barack- vagy málnalekvárral tálaljuk."
Természetesen zsír helyett én olajat használok.
A farsangi fánk könnyű, illatos, világos szalag fut rajta körbe.
A legfinomabb rumos baracklekvárral, de sodókkal, öntetekkel is remek'
Hozzávalók:
* 50 dkg liszt
* 4 tojássárgája
* 3 dl tej
* 3 dkg élesztő
* 6 dkg kristálycukor
* 6 dkg vaj
* 1 csipetnyi só
* 1 kupaknyi rum
* 1 citrom héjának reszeléke
* 1 csomag vaníliás cukor
* olaj a sütéshez
Elkészítés:
Langyos cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, hozzáadjuk a liszthez, és a többi anyaggal együtt összedolgozzuk, hólyagosra, kb. 10-15 percig dagasztjuk. A tésztájába rumot, citromhéjat, vaníliás cukrot is teszünk. 45 percig kelesztjük meleg helyen.
Kelesztés után 3 cm vastagra nyújtjuk, és 8 cm-es fánkszaggatóval szaggatjuk. Utó-kelesztjük (10-15 perc). Közepébe mélyedést nyomunk, és olajban sütjük úgy, hogy a mélyedés lefele legyen, fedő alatt. Fordítás után fedő nélkül sütjük tovább.
Ha kész a fánk, habzsákkal a mélyedésekbe Rummal összekevert lekvárt formázunk, porcukorral tálaljuk!
Forrás ~ Internet
