A mára civilizációs
népbetegséggé lett allergia immár olyan méreteket öltött, hogy szinte
követhetetlenné vált.
Évről évre rohamosan
nő azok száma, akik több-kevesebb sikerrel küzdenek az allergiával. Sajnos évek
óta folyamatosan nő a gyógyszerekre, kemikáliákra fordított összeg, ugyanakkor
ezzel fordítottan arányos a gyógyult vagy tünetmentes betegek aránya.
Tudom, hogy az
allergiásoknak már az is eredmény, ha vannak tünetmentes időszakaik. De nem ez
a végső megoldás. Higgyék el, van lehetőség a
teljes gyógyulásra!
Gondoljanak vissza: mikor jelentkeztek allergiás tüneteik? Rá fognak
jönni, hogy mielőtt „megbetegedtek”,
ugyanazok az anyagok, tárgyak,
növények, ételek stb. vették körül Önöket, mint most. Csak történt valami…
Felborult az immunrendszerük! Így aztán minden
külvilági ingerre adott reakció túlzottá vált, az immunvédelmi rendszer nem
tudta visszaállítani az egészséget jelentő egyensúlyt.
Immunrendszerünk
krónikus gyengeségének számtalan oka lehet. A teljesség igénye nélkül:
az elszakadás a
természettől, a folytonos rohanás, stressz, kapkodás, időzavar, a napi
taposómalom, az értéktelen, tápanyagot nem tartalmazó ételek, a rendszertelen
étkezés, indokolatlanul sok cukor-, só-, zsírbevitel, alkohol- és túlzott
mértékű kávéfogyasztás, cigaretta, mozgásszegény életmód, emberi kapcsolataink
elsivárosodása.
De nem hagyhatjuk ki
a felsorolásból a környezetszennyezést, a szintetikus anyagok, gyógyszerek,
vegyszerek mértéktelen alkalmazását, a friss levegő hiányát, az életet jelentő
erdők, fák, növények ijesztő mértékben fogyatkozó számát sem.
Tudatossággal,
tenniakarással és annak a vezérelvnek a szem előtt tartásával, hogy a világban
minden mindennel összefügg, az egyén és a környezet folyamatosan
kölcsönhatásban vannak egymással - az allergia
nemcsak tünetmentessé tehető, hanem gyógyítható is. Számtalan szelíd
gyógymód létezik, amelyek segítségével visszaállíthatjuk immunrendszerünk
megfelelő működését, de önmagukban, kizárólag e módszerektől nem remélhetünk
gyógyulást.
Az akadémikus
orvoslás módszerei és a komplementer (kiegészítő) terápiák, a homeopátia, az
akupunktúra, akupresszúra, a Bach-virágterápia, a fitoterápia, az aromaterápia
és társaik, mind-mind támogatást, segítséget nyújtanak a gyógyuláshoz.
Viszont az elhatározást - „meg akarok gyógyulni” -az egyénnek kell meghoznia, és elsősorban önmagában bízva kell a gyógyulás
útjára lépni. Tudatosítani kell, hogy a gyógyulás nem a gyógyító felelőssége.
A beteg nem
háríthatja el magáról a terhet azzal, hogy elmegy a gyógyítóhoz, átadva ezzel a
gyógyulás-gyógyítás minden felelősségét.
Aktív közreműködést
igényel a gyógyulás folyamata gyógyítótól és betegtől egyaránt. Fontos a lelki
egymásra hangolódás, hogy elfogadják egymás személyiségét, tudjanak
együttműködni, kapcsolatuk a bizalomra épüljön.
Ha
mindez megvan, jöhet a következő lépés: a tudatos életmódváltással, szemléletváltással csodákra
lehetünk képesek!
Higgyék el, az
allergia esetében is erről van szó!
Szervezetünk
testi-lelki méregtelenítésével kezdjük az immunrendszer felbomlott
egyensúlyának helyreállítását. Ez az első és egyben talán a legnehezebb
feladat.
Szakítás az eddigi
életmóddal, egy másfajta, merőben új életvezetés kialakítása.
Megváltoznak
táplálkozási szokásaink is: törekszünk az értékes ételek fogyasztására, sok
zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabonából készült kenyérfélék, sok-sok
zöldfűszer, tejtermékek, sovány húsok, hidegen sajtolt olajok, aszalt
gyümölcsök kerülnek étrendünkbe - lehetőleg minél több nyers vagy minél kisebb
mértékben feldogozott formában.
Igyunk ásványvizet,
forrásvizet, zöldteát - jobban frissít, mint a kávé és számos betegség
megelőzésében játszik főszerepet, gyógyteákat, frissen facsart zöldség- és
gyümölcsleveket, fogyasszunk zöldségleveseket.
Kerüljön étrendünkbe
sok savanyított tejtermék, ezek élőflórái nagyon kedvező hatással vannak
bélrendszerünkre.
„Táplálékod legyen orvosságod.”- mondta Hippokratész, és
napjainkban ennek egyre nagyobb a jelentősége.
Amit megeszünk,
abból építkezünk, tehát ami bekerül szervezetünkbe, az határozza meg egészségi
állapotunkat. Ha a fentiek szerint étkezünk, akkor jó eséllyel állítjuk vissza
szervezetünk sav-bázis egyensúlyát is.
Törekedjünk arra,
hogy napjainkat a rendszeresség jellemezze.
Állítsunk össze
napirendet, olyat, amit nagyjából tartani is tudunk.
Fontos a közel
azonos időben történő lefekvés (gondoljunk arra, hogy igazán pihentető, hasznos
alvás az éjfél előtti időszakban történik), a rendszeres étkezések (naponta
többször, keveset), mozgás, korai felkelés.
A rendszerességgel
harmonizáljuk belső szerveink működését, megkönnyítjük immunrendszerünk
feladatát és nem utolsósorban lelki egyensúlyunkat is helyrehozzuk.
Minden nap legyen időnk magunkra!
Amikor a külvilágot
kikapcsoljuk, csak önmagunkkal és gondolatainkkal vagyunk elfoglalva. Engedjük
el ezekből azt, ami negatív, tartsuk meg és fogadjuk be a jót, a pozitívumokat!
Közben hallgassunk
zenét, sétáljunk, kocogjunk, végezzünk légzőgyakorlatokat, érezzük jól
magunkat!
Tudom, sokan azt
mondják, erre nincs idő.
De gondoljuk végig
az 1 nap alatt lefutott üresjáratainkat, és mindjárt kiderül, bizony van idő.
Néhány nap alatt olyan megszokottá válik, mint a többi megszokott, motoros
teendő.
A nyugodt, jó
levegőjű hálóban történő pihentető alvás, a relaxálás, a jóga, a
légzőgyakorlatok, mind egészségünket szolgálják. Alkalmazzuk őket, éljünk az
általuk nyújtotta lehetőségekkel!
A természetes
gyógymódok, a helyes életvezetéssel, életmóddal együtt képesek szervezetünk
öngyógyító erőinek mobilizálására. Használjuk ezeket az eszközöket, éljünk
ezekkel a kíméletes, szelíd, de annál hatékonyabb módszerekkel.
Ha ezek mindennapi
életünk részévé válnak, máris nagy lépést tettünk az egészség felé.
A megfelelő
életritmus, a harmónia testi-lelki kiegyensúlyozottságot, nyitott, egészséges
személyiséget eredményez.
Mindez javítja
keringésünket, emésztésünket, szerveink működését, ellenállóbbak leszünk a
negatív külső hatásokkal szemben és immunrendszerünk újra képessé válik
feladatának ellátására.
Végezetül: képzeljük el, hogy immunrendszerünk egy vár, védelmez, óv bennünket a
külső, káros hatásoktól. Ha rés keletkezik rajta, sérül a rendszer, borul az
egyensúly, megszűnik a védelem. Elsősorban tőlünk függ, hogy ez a részben
szerzett, részben örökölt „vár” sokáig stabilan álljon körülöttünk.
Támogassuk, erősítsük! Higgyék el, meghálálja!
Forrás -
Internet
