Ásványi anyagok - mineráliák
 
A szervezetünk számára fontos ásványi anyagokat, más nevükön mineráliákat fogom most bemutatni. 
Ezek olyan kémiai, biológiai elemek, amelyekre szükségünk van, kivéve a rádioaktív és gázhalmazállapotú elemeket. Az ásványi anyagok főleg fémtartalmú elemek (vas, nátrium, kalcium), de lehetnek nemfémesek (szilícium, bór), vagy éppen gázhalmazállapotú (klór, fluor). 
Talán kevesen gondolják, hogy olyan ásványi anyagokra is szükségünk van, amik mérgezőek, például higany, kadmium, arzén, ólom vagy réz. Nemfémek közül pedig az arany és ezüst vesz részt bizonyos anyagcserék során. Igaz kis mennyiségben igényeljük ezeket a mineráliákat, de szükségesek. Anyagcserénk szinte minden lépcsőjében szerepelnek a mineráliák, ezt kutatási eredmények támasztják alá, illetve egy anyag több folyamat résztvevője is egyben. A kalcium például a csontok építését segíti, de az ingerületek vezetésében, az izmok összehúzódásában, illetve a szervezetünk oly fontos sav-bázis egyensúlyának fenntartásában is szerepet kap. Ezen fontos szerepek közül most csak a legfontosabbakat említem meg.

Csontjaink, csontvázunk
 
Az emberi test 206 különféle funkciójú és formású csontból áll össze. Ezek 70%-a ásványi anyagból, kisebb részben szerves anyagokból épül fel. Ezen anyagoknak az összetétele alapján alakul ki a csontok szilárdsága, rugalmassága. A csont sok csodálatos tulajdonsága közül csak párat említenék. A csontváz élete folyamán a terheléssel együtt fejlődik. Egy kovács esetén a karcsont és a rajta lévő izomzat, addig egy súlyemelőnél már a gerincoszlop és a lábszárcsontjai is erősödnek. Törés után hegesedés nélkül összeforrnak, nincsenek kinövések rajta, sőt még erősebb is lesz a volt törés helyén. Ezen kívül fontos életadó anyagokat, vérsejteket, ásványi anyagokat is szállítanak. A csontépítő és csontlebontó sejteknek köszönhetően pedig állandó egyensúly alakul ki, nem lesznek kinövések és csonthiány sem. Ehhez azért precíz kommunikáció szükséges.

Mitől piros a vér?
 
Ismerjük a vas oxigénszállításban betöltött szerepét. A vasat a vörösvértestek hemoglobinjában találjuk meg. Két vegyértékű állapotában könnyen magához köt egy oxigénmolekulát, ilyenkor élénkpiros a színe. Amikor leadja az oxigént, cserébe széndioxidot vesz fel, ettől elszíneződik barnára és mi ezt a vénás keringésben sötétvörösnek látjuk. Ezen kívül még a tanulás során, az idegrendszer működésénél vesz részt a vas.

Makro és mikro
 
Elérkeztünk végül ahhoz a kérdéshez is, hogy melyik elemből mennyi is szükséges. Természetesen itt nem fogunk számadatokat felsorakoztatni, hiszen azt mindenki elolvashatja az adott ásványi anyag oldalán, sőt, személyre szabottan kiszámolhatja a vitaminszükséglet kalkulátorral. Ezek helyett inkább néhány fogalmi kérdést szeretnénk megvilágítani: mit nevezünk ásványi anyagnak, mit makro- és mit mikrolemnek vagy éppen nyomelemnek.

Hátravetett előszó - végül is mik azok az ásványi anyagok?
 
Ásványi anyagokon mennyiségre való kitétel nélkül minden olyan anyagot értünk, melyek energiát nem szolgáltatnak, nem vitaminok (tehát nem szerves vegyületek), nem toxikusak (legalábbis szokásos mennyiségükben) a szervezet számára, viszont valamilyen mértékben szükségesek a zökkenőmenetes működéshez. Makroelemen azt az ásványi anyagot értjük, amely szervezetünk számára naponta néhány száz milligramm vagy éppen néhány grammnyi mennyiségben szükséges. Ilyen elemek többek között a kalcium, a foszfor, a nátrium és a kálium. Mikroelemnek nevezzük azt az ásványi anyagot, amelyből naponta néhány milligrammra vagy még annál is kevesebbre van szükségünk. Ezek közül példaként emelhető ki a vas vagy a cink. Nyomelemek azok a mikroelemek, amelyek valóban csak nyomokban fordulnak elő a szervezetben, nem is kell őket mindennap felvenni. Nagyon sokszor a mikroelem és a nyomelem fogalma összemosódik. A szelén vagy az alumínium leginkább ezek közé sorolható. 
 
 
Csak a teljesség kedvéért álljon itt egy felsorolás az emberi szervezetben eddig kimutatott ásványi anyagokról: 
  • Esszenciális, azaz feltétlenül szükséges makroelemek: kalcium, foszfor, nátrium, kálium, magnézium, klór, kén.
  • Esszenciális mikroelemek: vas, réz, kobalt, cink, mangán, jód, molibdén, fluor, szelén, króm. 
  • Valószínűleg esszenciális mikroelemek: nikkel, ón, szilícium, vanádium. 
  • Ismeretlen funkciójú nyomelemek: alumínium, kadmium, ólom, arzén, bárium, stroncium, higany, ezüst, arany, antimon.