ÉDES ÉLET - ÉDESÍTŐSZEREINKRŐL
'Keleten úgy vélték, hogy minden testi és lelki nyavalya oka az,
amit eszünk.
Ahogy a keleti bölcsek fogalmazták: a test és a lélek nem
független egymástól.'
Rengeteg cukrot fogyasztunk, és az emberi test nem képes feldolgozni.
Természetesen szervezetünk megpróbálja lebontani, feldolgozni, de ehhez
értékes mikrotápanyagokat, és kalciumot von el a szervezetünktől. Mi a
megoldás? Milyen cukrot fogyaszthatunk? Milyen eljáráson esik át a
cukorrépa és a cukornád?
Cukrok
Kristálycukor, barna cukor, nádcukor, melasz. A
kínálat óriási, és az egészségtudatos fogyasztó igyekszik jól
választani. Feltéve, hogy a cukor esetében ilyesmi szóba jöhet egyáltalán.
Fontos
megérteni, hogy a csomagolt cukrok között legfeljebb rossz, vagy
kevésbé rossz létezik. Az emberi szervezet egyáltalán nincs felkészülve
olyan mennyiségű cukor feldolgozására, amit az átlagember ma elfogyaszt.
A boltban kapható termékek a testből vonják ki a lebontáshoz szükséges
B-vitamint és más mikrotápanyagokat, ezzel hiánybetegségeket idéznek
elő. Erősen savasítják a szervezet kémhatását, így a csontokból kivont
kalciummal és ásványi sókkal kénytelen kompenzálni a testünk. A
bűnlajstromot még folytathatnánk tovább, de nézzük meg, miben
különböznek egymástól a különböző termékek - és melyek azok, amik
kevésbé károsak az egészségünkre.
A leggyakrabban használt fehér cukrot nálunk a
cukorrépából nyerik ki, a világ cukortermelésének alapanyaga 70%-ban
viszont a cukornád. A módszer mindkét esetben ugyanaz: a felszeletelt
növényt áztatják, kipréselik, majd mésszel tisztítják - ilyenkor a
szennyeződésekkel együtt minden szerves anyagot is kivonnak a cukros
oldatból -, végül további tisztítási és finomítási eljárások során nyeri
el sűrű szirup formáját. Ezt egy kis rásegítéssel kristályosítják, majd
megszárítják, és így kapjuk a kristálycukrot, majd a porcukrot.
Sajnos nem. Sokan úgy gondolják, hogy a melaszos
vagy barna színű cukor tartalmaz bizonyos tápanyagokat, amiket a fehér
cukor nem, vagy hogy ez valamilyen természetesebb formája a cukornak. A
barna cukor gyártása csupán a legutolsó fázisban tér el a fehér
cukorétól. A finomítás utáni utolsó sűrítések során visszamaradt oldat a
melasz, aminek azért van valamennyi ásványi anyag tartalma - ezt
keverik a finomított cukorhoz, és ez adja ragacsos állagát, jellegzetes
ízét és sötétbarna színét.
Manapság sokszor még melasz sem kell a sűrű barna
cukorhoz: egyszerűen sziruppal, színezőanyaggal és aromával készítik el.
Ennél nem járt jobban a pergő szemű barna cukor sem, hiszen csak a
színezőanyagtól, a sziruptól és a szárítás mennyiségétől függ a kész
barna cukor állaga és árnyalata.
Általában bioboltokban
kapható valódi nádcukor, ami nem keverendő össze a nagykristályosra
szárított, melaszos finomított cukrokkal. Úgy készül, hogy a
megtisztított cukornádat kipréselik, és a kapott léből gőzzel készítenek
granulátumot. Mivel nem finomítják, említésre méltó mennyiségben
tartalmaz B-vitaminokat, valamint a cukornádból származó ásványi
anyagokat.
Más néven gyümölcscukor. Bár szerkezetileg
megegyezik a gyümölcsökben található cukorral, innen csak a nevét kapta,
ugyanis kukoricából állítják elő. A kristályos fruktóz úgy húsz éve
kedvelt élelmiszeripari alapanyag. Lassabban szívódik fel, mint a sima
cukor, viszont jóval gyorsabban, mintha a gyümölcs egyéb alkotórészeivel
(például a rostokkal) együtt fogyasztanánk.
Hívják kukoricaszirupnak, invertcukornak, és még
nagyon sok néven találhatjuk meg az élelmiszerek címkéjén. Úgy készül,
hogy a szacharózt lebontják glükózra és fruktózra, így a szirup édesebb
lesz, mint a sima cukor, ráadásul folyékony állagú. Az élelmiszeripar
különösen kedveli, ezt találhatjuk az üdítőitalokban, a kekszekben, a
fagylaltban, de még a virsliben vagy a mirelit pizzatésztában - és
sajnos a mézek egy részében is. Amikor azt halljuk, hogy ma az ember túl
sok cukrot fogyaszt, az nem csak a kávéba kanalazott cukrot jelenti. A
bevitel nagy része invertcukor formájában kerül a szervezetébe a
készételek által.
A nevével ellentétben ezt is kukoricából, vagy
pedig burgonyából nyerik. Leginkább sportolóknak szokták ajánlani
fogyasztását, mivel már a nyálban lebomlik, és gyorsan felpörgeti a
szervezetet. Pont emiatt igen káros is, hiszen pillanatok alatt emeli
meg a vércukorszintet, ami nagy teher az inzulinháztartás számára.
Technikailag ez is cukor, ám teljesen természetes.
Bár édesebb a cukornál, lassabban szívódik fel, glikémiás indexe
fajtától függően fele a cukorénak. A natúr méz
rengeteg tápanyagot tartalmaz, enzimjei egyedülálló táplálékká teszik.
Hő hatására viszont az enzimek - valamint a tápanyagok egy része -
elbomlanak, így nyersen hasznos igazán.
Szárított datolyából állítják elő, és nagyon jól
édesíti az ételeket. Ugyanakkor nem oldódik fel úgy, mint a finomított
cukor, hiszen nem finomított - így felhasználása korlátozott. Ahogy a
méz, ez is édesebb, mint a cukor, lassabban szívódik fel, és tartalmaz
hasznos tápanyagokat, ellenben meglehetősen drága.
Az agavé növényből (ami többek között a tequila
alapanyaga) nyerik. Préselés után hőkezelik, ezzel hidrolizálják a
cukrot. Összetétele szerint nagyrészt fruktózból és kisebb részben
glükózból áll. A vas-, kálium-, magnézium- és kalciumtartalmától függően
világostól a sötétbarnáig terjed a színe fajtától függően, állaga
valamivel hígabb, mint a méz. 42%-kal édesebb, mint a cukor, viszont a
kalóiaértéke ugyanannyi, így az édesebb ízt kevesebb kalóriával is el
lehet érni. Glikémiás indexe körülbelül a fele a cukorénak, tehát
lassabban emeli meg a vércukorszintet. Ásványi anyag tartalmát kivéve a
szervezetre gyakorolt hatása nem sokban különbözik a kukoricasziruptól.
Más néven xilit vagy xylitol. Leggyakrabban
kukoricarostból vagy nyírfakéregből állítják elő. Cukoralkoholnak
minősül, így csak kis része szívódik fel, ezért nem terheli az
inzulinháztartást. Glikémiás indexe minössze 7, szemben a kristálycukor
68-as GI-jével. A cukorhoz hasonlóan használható, könnyen oldódik,
viszont mivel nem táplálja a gombákat, élesztős tészták elkészítéséhez
nem alkalmas. Az egyetlen hátránya, hogy cukoralkohol lévén hasmenést
okozhat, ha túl sokat használunk belőle.
Bár egyáltalán nem cukor, mégis a legjobb
természetes édesítőszer por, csepp vagy tabletta formában. A stevia nevű
növényből vonják ki, különböző vegyületei 12-szer, vagy akár 300-szor
édesebbek, mint a cukor. A süteményben fizikailag ugyan nem fogja
létrehozni azokat a változásokat, amiket a cukor, viszont nem csak
ártalmatlan, hanem kifejezetten gyógynövénynek minősül. Az egyetlen
hátránya jellegzetes íze, amit különböző gyártók különböző sikerrel
tudtak kiküszöbölni a sztíviás édesítőszerek esetében. Szintén nem
tartozik az olcsó termékek közé, viszont nagyon keveset kell használni
belőle. Egyáltalán nem emeli meg a vércukorszintet, nincs
kalóriatartalma, és számos kedvező hatása van a szervezetre. Érdemes egy
kicsit kutatni, míg megtaláljuk a számunkra kellemes ízű sztíviát.
Forrás ~ Internet
