SZTIVIA - JÁZMINPAKÓCA

Az édes íz szeretete egy ősi, velünk született tulajdonságunk, ami azonban modern életünkben - amikor már nem csak a méz, vagy gyümölcsök fogyasztásával élvezhetjük ezt, és a létfenntartáshoz szükséges mozgás mennyisége sem jelentős - nehézségeket is okozhat.

Édes ízt édesítőszerek alkalmazása nélkül elsősorban az étrendünkben előforduló egyszerű szénhidrátok fogyasztásakor tapasztalunk. Attól függően, hogy egy vagy két cukormolekulából áll, a szénhidrátokat monoszacharidoknak (szőlőcukor=glükóz, gyümölcscukor=fruktóz) vagy diszacharidoknak hívjuk. (ilyen az asztali cukor=szacharóz vagy a tejben lévő tejcukor, a laktóz). Az emészthető összetett szénhidrátok is cukoregységekből épülnek fel, amelyek fokozatosan felszabadulva az egyszerű szénhidrátoknál lassabban emelhetik vércukorszintet. A vércukor szőlőcukor, ennek koncentrációját testünk bonyolult hormonális mechanizmusok segítségével tartja az egészségesnek számító értékek között. Az egyszerű szénhidrátok típusuktól függően ezt nehezíthetik meg – azoknál, amelyek lassabban alakíthatóak szőlőcukorrá a gyors vércukorszint-emelés nem jelentkezik. A vércukorszint emelő hatást jelzi a glikémiás index.

 

Mi is az a glikémiás index? Az emészthető szénhidrátok megemelik a vércukorszintet, amit azután a hasznosításhoz szükséges inzulin hormon juttat a sejtekbe. A gyorsan magasba szökő vércukorszint hirtelen és magas inzulinszint-emelkedéssel jár. A magas inzulinszint kevéssé aktív életmódot folytató embereknél valószínűleg elősegítheti az elhízás kialakulását is. A vércukorszint-emelkedést az inzulin hatására vércukorszint-csökkenés követi egészséges emberben.

A szénhidrátokat vércukorszint-emelő tulajdonságuk szerint egy 100 pontos skálán (glikémiás index) osztályozhatjuk aszerint, hogy 50 g szőlőcukorhoz képest azonos mennyiségben fogyasztva milyen mértékben emelik a vércukorszintet. Azok a szénhidrátok, amelyek az emésztés folyamata során lassabban szívódnak fel – tehát az összetett szénhidrátok – vagy lassabban kerülnek lebontásra – amelyeket testünknek szőlőcukorrá kell alakítania (pl. gyümölcscukor) – alacsonyabb glikémiás indexűek. A cukoralkoholok (például szorbit, mannit) lassan feldolgozhatóak, így vércukorszint-emelő hatásuk is alacsony, azonban több-kevesebb energiát szolgáltatnak, mint a többi szénhidrát. Ezeknél vegyülettől és mennyiségtől függően hasmenés is jelentkezhet kedvezőtlen hatásként.

 

A sztívia hatása a vércukorszintre Az utóbbi évek híres természetes édesítőszere a sztevia, más néven édesfű vagy jázminpakóca (Stevia rebaudiana). A sztívia, hasonlóan az édesgyökér kivonathoz, energiamentes, a cukornál kb. 250-300-szor édesebb. Természetes eredetű édesítőszerként jelenleg a sztevia (Stevia rebaudiana) hatóanyagainak az alkalmazása a legnépszerűbb, mivel energiát nem nyújt a szervezetnek, fő hatóanyagai (szteviozid, rebaudiozid A) pedig a kutatások szerint az emberi bélből igen kis mértékben kerülnek felszívódásra (metabolitjuk valamivel nagyobb arányban), szervezetünk működését nem befolyásolja számottevően. Hatóanyagai bizonyos adatok szerint nagyobb mennyiségben a magas vérnyomást mérsékelni képesek és 2-es típusú cukorbetegségben a vércukorszintet is csökkenthetik. Ezekhez a farmakológiai hatásokhoz azonban az édesítéshez engedélyezettnél nagyobb mennyiségek szükségesek, ezért helyes használatnál nem ismertek kölcsönhatások a sztevia-hatóanyagok és diabétesz- vagy vérnyomásra ható kezelések, gyógyszerek között. Normál, engedélyezett mennyiségekben fogyasztva nincs kimutatható káros hatása testünkre a felügyelő szervek álláspontja szerint, ahogyan gyógyhatása sincs. Annak érdekében, hogy semmilyen kétség ne merülhessen fel, javasoljuk, hogy cukorbetegség vagy magas vérnyomás fennállásakor sztívia fogyasztása előtt orvosunkkal, dietetikusunkkal konzultáljunk. Szteviol glikozidokkal édesítve alacsonyabb glikémiás indexű és energiatartalmú ételeket készíthetünk, ezzel is hozzájárulva az egészségesebb életmód kialakításához.

A „Stevia rebaudiana” otthon a cukor helyettesítésére - ahol a cukor tömegére és egyéb tulajdonságaira nincs szükség, csak édes ízére - jól felhasználható, akár főzhető is, mivel körülbelül 200 Cº-ig stabil. Természetesen előtte meg kell szoknunk a cukortól kissé eltérő, de nem kellemetlen ízét. A sztívia tehát ígéretes fűszernövény lehet a jövőben.

Forrás: Internet

A stevia fogyasztás hosszú távú ~ esetleg előnytelen tulajdonságai

A stevia egy kalóriamentes édesítőszer, amivel nagyszerűen éehet helyettesíteni a hagyományos cukrot az ételekben és italokban. A stevia kivonatai a Stevia rebaudinana növényből készülnek, amit gyakran édes levélnek neveznek. Néhány éve több kutatás is igazolta biztonságosságát, így ma már nemcsak étrend-kiegészítőként, hanem édesítőszerként is forgalmazható. Persze tudni kell, hogy mint sok gyógynövénynek, ennek is lehetnek káros hatásai, ha túl nagy mennyiségben vagy túl hosszú időn át alkalmazzuk. Tényleges hosszú távú hatásai még nem ismertek.

Emésztési problémák

A stevia fogyasztás egyik lehetsége mellékhatása lehet - legyen az rövid vagy hosszú távú - az emésztőrendszeri problémák kialakulása. A kivonatok okozhatnak hányingert, gyomorrontást, puffadást. Ilyenkor érdemes abbahagyni a stevia használatát egy időre, majd később újra próbálkozni, kisebb adagokban.

Anyagcsere rendellenességek

A stevia negatívan is befolyásolhatja az anyagcserét. A növény hosszútávon akadályozhatja a tápanyagok felszívódását az emésztőrendszerben. Amikor ez bekövetkezik, akkor megváltozik az anyagcsere, változik az energiaszint, ami fáradtsághoz és kimerültséghez vezet.

Kognitív problémák

A stevia hosszútávú használatának egy másik mellékhatása az egyéni észlelés megváltozása. Egyes embereknél a stevia szédüléshez vagy ájuláshoz is vezethet. A tünetek észlelése után szintén érdemes egy kis ideig megszüntetni a stevia használatát.

Forrás: Internet