Hűsítő nyári saláták
Általában a zöld salátanövények adják meg a saláta alapját,
amiből
manapság igencsak bőséges a választék.
A jégsaláta, a kínai kel, a
fodros lollo, a radicchio, a madársaláta, a rukkola, a bébispenót már
mind beszerezhető a nagyobb boltokban és a piacokon.
Lényegében mindegy,
melyiket választjuk alapnak.
Viszont nem árt tudni, hogy míg egyes
salátanövényeknek elég jellegzetes ízük van – mint a rukkolának avagy
borsmustárnak – addig mások – például a jégsaláta – csak friss ropogós
leveleikkel,
üde zöld színűkkel dominálnak.
Mielőtt először használnánk
valamely zöld fajtát, érdemes egy levelet megkóstolni, hogy a saláta
további összeállításánál ízben harmonizáló összetevőket választhassunk.
A
zöldek mellett bármilyen zöldséget adhatunk még a salátához, de
alapszabály,
hogy lehetőleg mindig a szezonnak megfelelő, friss
alapanyagot használjuk.
A paradicsom, a paprika, az uborka, a hagyma
akkor a legzamatosabb, amikor már szabadföldön terem.
Saláta öntet nyári salátákhoz
Az igazi salátakedvelők többnyire megelégszenek dresszing gyanánt egy
kevés jó minőségű olíva olajjal,
pár csepp citromlével.
Ám ne vessünk
követ azokra sem – különösen, ha éppen átnevelés alatt tartjuk őket –,
akik ragaszkodnak a tartalmasabb öntetekhez.
Ezek izgalmasabbá is
tehetik a fogást.
Öntetet készen is kaphatunk – nem árt alaposabban
tanulmányozni a címkéket az adalékanyagokat illetően –, de jobb, ha
otthon, frissen, megbízható alapanyagokból készítjük el.
A legismertebb
salátaöntet a vinaigrette, amit könnyen összedobhatunk.
Az öntet lelke a
kiváló minőségű,lehetőleg extra szűz olívaolaj,
de kipróbálhatjuk a
dió-, szezám- vagy kukoricaolajat is.
Az olajhoz adjunk egynegyed – vagy
a ízlés szerint ennél kisebb – arányban ecetet.
Az ecet, amit az
öntethez használunk, mindig szintén kiváló minőségű legyen,
mert ez
határozza meg a saláta karakterét.
A legjobb a balzsamecet, a
vörösborecet vagy a málnaecet – haladók kísérletezhetnek szarvasgomba,
pisztácia s egyéb különleges ízesítésűekkel is.
De ecet helyett
használhatunk frissen préselt citromlevet is.
Adjunk a keverékhez kevés
mustárt, ízlés szerint hígíthatjuk egy kis joghurttal is.
Egy kis
mokkáskanál méz pedig meglepően jó ízkontrasztot eredményez.
Az öntet
legyen homogén, gondosan keverjük el.
Csak joghurtból és mustárból, valamint friss zöldfűszerből –
kaporral, bazsalikommal, citromfűvel – egészen egyszerű, de annál
kiválóbb öntetet készíthetünk. Ízesíthetjük még fokhagymával,
lilahagymával, mentával, metélőhagymával, petrezselyemmel is.
A
keményebb levelű salátákhoz jobban illenek a krémesebb, gazdagabb
öntetek, amíg a lágyabb levelű salátákhoz inkább csak olajos, selymes
öntetet adjunk.
Készíthetünk házilag is salátaolajat, amit bármikor
felhasználhatunk.
Egy szép formájú üvegbe tegyünk egy ág friss
rozmaringot, mentát, bazsalikomot, pár szem tarkaborsot és fokhagymát,
majd öntsük fel olívaolajjal és hagyjuk legalább egy hétig érni.
Nemcsak
a konyha látványos dísze lesz, de később bármikor kedvünkre
locsolhatjuk vele a salátát.
Izgalmasabbá tehetjük a zöld tálat különböző magvakkal.
Az apróra
vágott pirított dió, mandula, pisztácia, tökmag,
egészen
ínyenc salátát eredményez.
A különböző csírák, a zöld és fekete
olívabogyók pedig nemcsak ízletesebbé,
hanem látványosabbá tehetik a
salátát.
Pár gyümölcs is igazán egyedivé teheti a zöldségek
sokaságát:
alma, körte, avokádó, narancs, sárgadinnye.
Ha úgy érezzük, a csak zöldségekből készült saláta kevés ahhoz,
hogy
jóllakassunk – jóllakjunk, adjunk hozzá darabokra vágott sajtot, kemény
tojást, tonhalat,
főtt vagy grillezett baromfihúst, sonkát vagy
koktélrákot.
A mediterrán salátástálak nem nélkülözik a pirított
zsemlekockát sem,
ami természetesen a tálaláskor kerül a salátához,
hogy ne ázzon szét.
Az arab országokban sokszor kevernek a salátához
kuszkuszt vagy bulgurt.
Természetesen az olaszok a salátában is
kultiválják a pastát, sok különleges,
hideg tésztasaláta-receptet
vehetünk át tőlük.
A saláta alapanyagait mossuk meg, de soha ne áztassuk hosszabb ideig
vízben,
mert kioldódnak belőle a vitaminok és az ásványi anyagok.
Mindig
darabolás előtt öblítsük le, sosem utána.
A zöldsalátát kézzel
tépkedjük apróbb darabokra,
fémmel érintkezve a levelek oxidálódnak és a
szélük is gyorsabban megbarnul.
A salátát csak tálalás előtt sózzuk
meg, mert a só kivonja a zöldségekből a vizet
és könnyebben megfonnyad.
S
használjunk inkább fűszersókat.
Mint minden ételnél, a salátánál is
fontos az ízléses tálalás.
Talán az egyik leghálásabb fogás ebből a
szempontból,
mert a zöldségek kavalkádja már magában olyan látványt,
színorgiát eredményez,
ami ránézésre is ínycsiklandóvá, kívánatossá
teszi az ételt.
