A rostok élettani hatásai

A rostban gazdag táplálkozás jótékony hatásáról már Hipokratész is beszámolt.

A gyümölcsök közül a legtöbb rosttartalommal a málna és a piros ribizli rendelkezik, ezt követi a körte, a szilva és a szőlő. A zöldségek közül a legrostosabbak a száraz hüvelyesek, a bab és a lencse.
Ma már köztudott, hogy a rostok növelik a bélmozgást, elősegítik a jó bélműködést. Segítik a székrekedést, ezáltal lerövidítik a béltartalom áthaladását a bélcsatornában, megakadályozva a székrekedés kialakulását.
A rostban gazdag étrenddel elkerülhetőek a vastagbél különböző betegségei, a vér magas koleszterin és cukorszintje.

 A rostok segítségükkel különböző káros anyagokat mosnak ki a szervezetből. Az étkezési rost csökkenti a zsírok felszívódását, javítja az anyagcserét és az emésztési funkciókat is. 

 A rostoknak fontos szerepük van a fogyókúrában is. Nagy vízkötő képességük révén és saját tömegük segítségével megnövelik a béltartalom mennyiségét, ezáltal telítettségérzetet biztosítanak, ami által csökken az étvágy. Mindehhez szükséges a bőséges folyadékbevitel, ami átalagosan 2-3 liter folyadékot jelent.
Ha ez nincsen meg, akkor akár problémát is okozhat, a rostok a nedvességet a bélfalból vonják el, ez pedig székrekedéshez vezethet.

Rostok fajtái

A különböző élelmi rostok közül négy típus különböztethető meg. Megkülönböztetünk növényi és állati eredetű, vízben oldható és oldhatatlan rostokat. Mindegyik élettani szerepe eltérő.

A vízben oldódó rostok ( sárgarépa, alma, banán, burgonya zabfélék, citrusfélék, árpa és babfélék) jól csökkentik a koleszterinszintet és a vércukorszintet.

A vízben nem oldhatók alkalmasak a székrekedéses panaszok javítására, növelve a széklet mennyiségét, és csökkentve az étel bélben való tartózkodásának idejét.

Ilyen rostok a teljes kiőrlésű gabonalisztekből készült pékárukban, diófélékben és egyes zöldségekben fordulnak elő.

Forrás - Internet